Futottál már taxi után éjfélkor? Láttál már lebukott illuzionistát? Éltél a szocializmusban? Egy kalandos nap történései.
A legnemzetközibb szó
Day off idején délben kel a nyári munkás. Kettőkor pedig piknik várja a szabadban. A Resort vezetősége ugyanis úgy döntött megvendégel minket grillen sütött hamburgerrel és brattal (mint a hurka), valamint a helyi köretnek megfelelően chipset és cookiest (kekszerű, csokidarabos süti) tálal. Valamennyi nemzet pontban kettőkor ment az illatok után, aztán hatalmas lakomába kezdett. A vigadalom idején megjelentek a menedzserek és a supervisorok is, akik kézfogással köszönték meg hard working-ünket. Az asztalnál csehek, szlovákok és szlovák magyarok, valamint lengyelek és mi magyarok ültünk (a másiknál külön angolok, a harmadiknál külön a törökök), egyszerre fecsegve valamennyi nyelvet. A Bábeli zűrzavarban mondom a magyar „kollégáknak”, szerintem ilyen volt a szocializmus. Hirtelen csend lett, majd az asztaltársaság egyik cseh résztvevője mosolyogva felém fordul „da, da”. A nemzetközi szó hatására mindenki ironikusan vicsorgott pár másodpercig, majd folytatta a munka velejáróinak kibeszélését.
Ősanyáink élményei után a város felé vettük az irányt, egyenesen a fizetésért. A taxival ismét ráfáztunk (vagy inkább ráfizettünk), a fizuval pedig úgy jártunk, mint Purábl Kúnó elvtárs a Csinibaba című filmből, akinek nem számolták el a túlóráját. (A mostani paychecket a bankban váltottuk be 5 dollár ellenértékében. A bank egyébként 4 után is nyitva van. Kinézetre olyan, akár egy benzinkút, kiszolgálása pedig a Mekire hasonlít; autóval is odaállhatsz az ablakhoz és igényelheted a szolgáltatást.)
A Wilcox paródia
Programért Jeremy Allen illuzionista showjára mentünk. A közel másfél óra alatt megfejtettük mindazt, amit korábban Rick Wilcox mutatványában nem. Kalandtársam úgy vélte, az egész olyan, akár egy profi paródiája. Jeremy ugyanis a kezdők technikájával tüntette el magát és egy tojást is. Utóbbit a színpadra hívott ötéves Matt fejtette meg, miután kihúzta a tojást a bűvész kabátjának ujjából. Fél tízig megtudtuk, a legnagyobbakat mindig egy kezdő buktatja le. Szegény Rick, ha tudná, hogy rájöttünk a dobozba zárt nő karddal való szurkálásának trükkjére; hogy valójában a kard teleszkópos, csakúgy, mint a botok, pálcák. A táncoló asztalt mágnessel mozgatják, a karon szaladgáló papírzsebkendő pedig elektrosztatikai trükk.
Taxivadászat
Trükközünk ám mindannyian az életben. Emlékszem, amikor kiskorú kalandtársam rávett, vegyek neki is alkoholos ice teát. Így nem maradt más, mint kétszer, majd az idő elteltével háromszor, négyszer megfordulnom a kis marketban. (Többször nem, anya! :D) A másodiknál már egy kilónyi cukrot is vettem, hogy ne tűnjek alkoholistának, miközben kinn várakozó kalandtársam azon nevetett így megoldjuk a bevásárlást is. Emlékszem arra is, hogy már éjfélhez közeledett a városi óra nagyobbik mutatója, amikor megláttunk egy taxit és futásnak eredtünk, hogy ne kelljen a múltkori kalandunkhoz hasonlóan késő este a kivilágítatlan erdőszéli, forgalmas úton hazafelé sétálni búgó állathangok közepette. Mert emlékszem arra is, amikor az indiánok örökségének kalandjai így zárultak. Kalandtársammal egyedül maradtunk és a félelemtől élettörténeteinket egyre hangosabban és hangosabban meséltük, s mikor autófényt láttunk, behúzódtunk a bokorba, mert még az utat sem láttuk. Ám egy hangos fékcsigorgás ennek véget vetett. Az autó megállt, majd a búgó autómotor hangot elnyomva az egyik szobatársam beinvitált abba a kocsiba, amelyet a magyar csapat legnagyobb itteni barátja, Steve vezetett. Így értünk haza akkor, ám most a lehűlt idő miatt erre nem vetemedtünk. Helyette viszont szaladtunk utcákon át, rendőrök orra előtt a taxi után, mindhiába. A taxipech után kérdezgettünk járókelőket, tudnának-e taxit hívni. Emlékszem, egy mexikói férfi úriember módjára hívott is, majd megkérdezte jól vagyunk-e. Köszönettel búcsúztunk, ám taxivárás közben elszaladtam a közeli public roomba (Ami tiszta volt és ingyenes!), míg kalandtársam a megbeszélt helyen maradt. Mire odaértem, már ketten voltak. Fausto, a brazil fehérbőrű!, kalandtársam ismerőse volt az, aki biztonságban hazavitt minket. Egy újabb pipa a bakancslistán…;)
