A kérésemet az Égiek teljesítették, gyönyörű idő lett. Reggel elvittek minket a Walmartba. Olyan, mint nálunk a Tesco… mindenhol van. Az árak olyanok, mint otthon. Pl. Dove tusfürdő 5 dollár, de hozzá teszem, hogy itt, Amerikában semmiből nincs kis kiszerelés. A reggelizőpelyhek kb. 3 kg-os kiszerelésekben vannak. Én először kutyatápnak néztem. :D Az időátállás (7 órával előrébb vagytok) mellett az új mértékegységekre is át kell állnunk. Sok termékre ki van írva az európai, pl. 625 ml, 1,25 kg stb. Az ár-érték arány kiszámítása így kígyózó sort eredményezett egy-egy pultnál. :D Ez a kőkemény szabadversenyes kapitalizmus.
A kajákon nincs adó, ellenben a ruhákon és az elektronikai eszközökön van 7%, ami nincs feltüntetve, csak a fizetéskor a blokkon látod (tax).
A kasszában a hölgy pakol a nejlonzacsiba, ami egy körforgón van, így pörög a keze, és én már csak arra kell figyeljek, hogy fizessek. Bár, még arra se, mert a kártyám (ami szerencsére működik! – Erste dombornyomott) itt, kinn nem pinkódhoz kötött. Tehát csak odaadom a kártyát és már csipog a telefonom (ami szintén átállt AT@T-re, ám a Resorban nincs térerő), hogy sikeres volt a vásárlás. Tusfürdő, sampon, 1 kg kenyér, banán (a gyümölcsök nagyon olcsók, szinte centek, bár az ízük olyan is. Azt hittem, a banánültetvények mégiscsak közelebb vannak, hátha jó érett, de nem. Fűbe lehet harapni, abba nem. :D) ...ééés mogyoróvaj! :D Olyan íze van, mint a Lidl-s mogyorósnacknek. Nagyon ízlik, így ebédre be is lakmároztam…volna!, ha nem ragad össze miatta a szájpadlásom. Komolyan! Olyan édes itt minden, még a Coca-Cola is ihatatlan. (pedig én aztán oda-vissza vagyok a finomságokért) A fánkról már ne is beszéljünk. Az itteni gyorséttermi (bár mindegy, hogy odaírom-e a gyors előtagot vagy sem :D) kaját én szeretem, mert vagy nagyon csípős, vagy nagyon édes. A mogyoróvajat viszont elteszem fogragasztónak idősebb koromra….:D
