Indulás előtt egy nappal szobatársam/kalandtársam Niki a Resort előcsarnokában leült a vendégeknek fenntartott géphez és utazási eszköz után kutakodott. Egy vendég segített neki a megfelelő oldalon böngészni, majd kiderült a legjobb megoldás, ha elmegyünk Madisonba és onnan busszal Chicagoba. Így vitt el minket Madisonba Nick ingatlanügynök és nyaralni jött pár napra az unokáival a Resortba, de szeptember 2-án visszajött értünk, sőt meghívott minket reggelire is, míg vártuk a buszt. Az úton úgy megkedvelt minket, hogy nem kért cserébe mást, mint idegenvezetést, ha Magyarországon jár. Nick ugyanis szeret utazni és egész tájékozott az európai kultúráról. Felmenői között németek és norvégok büszkélkednek. Beszélgettünk kormányzásról, életszínvonalról, megélhetésről és persze tervekről.
Most dél van és a buszon pötyögöm ezeket a sorokat. A távolsági busz (Van Galder) extrán fullos; wifi, konnektor, klíma, tv. Fejenként 30 dollárért visznek el minket Madisonból Chicagoba. A négyórás úton 3 megálló van. Mindnehol saját megállója van a busztársaságnak. Neten lehet jegyet venni és szerencsés esetben készpénzben az indulás előtt a buszsofőrnél is. Előttünk a más Resortban dolgozó finnek, lengyelek és kínaiak szállnak fel. A megállókban új buszsofőr ül volánhoz. A kényelem és a biztonság oka, hogy a buszok magánkézben vannak. Különböző társaságok hirdetik különböző áru szolgáltatásaikat.
Utazás közben bámészkodom és a facebookon olvasom amerikaiak és amerikai lengyelek jókívánságait, miközben szép lassan minden Resortban dolgozó magyarnak megjelennek az első fotói az utazásairól. Hamarosan ismét jelentkezünk; Niki, Hajni és én. Miamiban jönnek majd utánunk néhányan, New Yorkban pedig ismét néhány magyar kolléga csatlakozik majd. Bár arrafelé, a Nagy Almában még mindig nincs szállásunk, szóval, ha tud valaki valamit, ne habozzon!...
