A lifeguard után a legjobb beosztás amit vendégmunkás végezhet, az a kasszázás. A nagy felelősségérzetet ugyanis a borravaló (tips) enyhíti. Aki a kasszában van (nem ismerik a cassa szót, helyette a „register”-t használják), a pénztárgép elé kiteheti a tips box-át. Mivel a Resort négycsillagos, a vendégek igen bőkezűek. S ebben olyan biztosak a szolgáltatók, hogy bizonyos pozíciókban (hostess, felszolgáló, vagyis ahol nem tudsz tips boxot kitenni) kevesebb óraszámban és kevesebb bérért dolgoznak a vendégmunkások. A vezetőség ugyanis tudja, hogy a borravaló sokszor a fizetés többszöröse, olykor hatványa! Épp ezért találták ki a tips boxokat is, azaz, hogy műszak végén, papíron is el kell számolni vele, hiszen adóköteles.
A Resortban két nagy étkezőhely van. Az egyik a hotel vendégeit a főétkezésekkel látja el, a másik (ahol dolgozom) egy snack bar. Itt gyorskajákat „gyártunk”, valamint tartozik hozzá egy kinti rész, az ún. Cactus, három bar (Margaritas, Beer and Geer és egy harmadik), egy délután 4-től éjfélig üzemelő olasz pizzát készítő (inkább utánzó) részleg, továbbá két ún. Fun Food (egy kinn, egy benn). Utóbbiról lesz egy külön bejegyzés. Úgy kell elképzelni, mint egy fánkost, bár annál egy kicsit több. A lényeg, hogy a barokban a legtöbb a jatt. A mixer elmondása szerint a legrosszabb napján minimum 10 dollárt kap, míg a legjobbakon akár 500-at. (Az egész nyári fizetésemre 3000-et garantált a közvetítőcég, amiből 1500-at nekik kell befizetnem.) A legrosszabb nap például, amikor esik. S azért van ilyenkor is jatt, mert a rossz idő ellenére, kinyitnak a kinti étkezdék. Itt ugyanis szakadó esőben is ugyanúgy szórakoznak a vendégek, mint a napsütésben. Egyik nap, amikor késő délután szinte a semmiből leszakadt az ég, nekem se tűnt fel az „égi ajándék”, hiszen a távoli országokból érkező vendégmunkásokon kívül senki nem kezdett őrült rohanásba. A vendégek tovább iszogatták italukat, miközben leszakadt az ég. Ha számodra, Kedves Olvasóm, ez megdöbbentő, akkor a teljes ruhában való fürdés kultúrája biztosan ismét csodálkozást váltana ki belőled.)
Amerikai pénzérmék: A legnagyobb papírpénz a 100 dolláros, majd őt követi az 50 dolláros, a 20-as, a 10-es, az 5-ös és az 1-es. Aprópénznek számít a quarter, azaz a negyeddolláros, a 10 centes (amit dime-nak is hívnak), az 5 centes (bár az 5 centes átmérője nagyobb, mint a 10-esé), és végül, ami színben is eltér (rézszínű) az 1 centes, másnéven penny. Az aprópénzek „fej” oldalán még az azonos összegűekén is más-más elnök, épület látható. Az automatagépek (játékgépek, étel-, italgépek) mindegyike elfogad papírpénzt. (Nem csoda, hiszen tartalmuk legtöbbször az egy dolláros bankót igényli.)
2010. április 21-én új 100 dolláros bankjegyet mutattak be amelyet azonban csak később terveztek forgalomba hozni,ám kiderült, hogy az egymilliárd friss bankjegy egy része hibás (meggyűrődött és foltos lett): a kiválogatásuk módját még nem találták meg.A FED (Federal Reserve System= az USA Központi Bankja) bejelentette, hogy 2011-ben új, biztonságosabb 100 dollárost bocsátanak ki.A tervezett időponthoz képest 2,5 éves késéssel, Az ígéretek szerint ez év október 8-án hozzák forgalomba az újratervezett, különleges biztonsági elemekkel (háromdimenziós kinézetű csík, színváltó kép, mikroírás, vízjel) ellátott bankjegyet.
Az emberek egyébként az apróval úgy bánnak, mintha teher lenne. Gyakran „felejtik” a visszajárót az automatákban (az egyik bevásárláskor 75 centet találtam az italautomatában), vagy étkezés után az asztalon. S nincs olyan nap, amikor ne találnánk legalább 10-15 centet az utcán, a földön vagy bármelyik közterületen.
A kasszázókon kívül bő jattot tudhatnak maguknak a delivery (pizzakiszállító) munkakörben dolgozók is. Éjfélig szállítunk ki pizzát és gyorsétket (a másik étterem más étket is), emiatt igen bőkezűek a vendégek. A különböző munkaköröknek is szánok külön bejegyzést, mert a másik étterem a hotel különböző részein más-más tarifával végzi a kiszállítást, s gyakran még a rendelésfelvételt is. (pl, az ún. chop house-ba, ahol a golfozni vágyók laknak, vihetnek ki hosszú ráklábat egészen éjfélig, míg más lakosztályokba ugyanezt az étket már nem, minden mást viszont igen.)
A magas borravaló kicsikarásának természetesen megvannak a maga trükkjei; az állandó mosoly mellett, a gyorsétkezdében a koktél, sütemény felajánlása a menü mellé, gyerekek esetében a vidám, színesebbnél-színesebb ízesítés, díszítés, vagy a tips boksz-ba már a kihelyezés előtt saját zsebből bedobott „ösztönző tőke”. Összegezve az eddigieket, jó bor(ravaló)nak is kell a cégér. :D
