James Madison az USA negyedik elnöke volt. Róla nevezték el Wisconsin állam fővárosát. Mi meg elmentünk megnézni. Két fiú és három lány. :D
Mikor kora reggel azzal keltett a két kalandtársam, hogy van fuvarunk a városba a bankba, mint a gumimaci, úgy pattantam ki az ágyból. (pedig nem volt könnyű…) Az ajtó előtt hatalmas Lexus GX 460-as várt, benne a felettesünk és a kollégánk. Jacob 16 éves, középsuliba jár, nyáron a konyhán melózik. Patrick 20, biomérnöknek tanul, és már konyhavezető a státusza. És nem utolsó sorban lekurvázott. Kb. másfél hónapja, mert összevesztünk a fánksütő olaj cseréjén. Jól indult a nap…az egyórás úton síri csend volt az autóban…jól behúztak a csőbe a kalandtársak, azt gondolták, majd ma megbékélek főnökékkel…:D
A két lengyel fiú viszont nagyon udvarias volt. Elviselték azt, hogy ha korán felkeltenek, mindig wc-re kell mennem, így kb. 10 percenként kellett úgy parkolót találni, hogy a követező lépésben már a bathroom tükrében lássam magam. Plusz, a korán kelés és a nem várt meglepetés miatt elég hisztis voltam. (A család és a szűk baráti kör, tudja miről beszélek. :D)
Először egy „mekiszerű bankban” pénzt vettünk fel, majd egy olyan benzinkúton tankoltunk, ahol európai és magyar! kaják is voltak. Soha életemben nem örültem még ennyire a Vegetának. A kocsiban hatalmas kajálás kezdődött. Nem fogjátok elhinni, a két fiú KinderBueno-t evett! Annak ellenére, hogy Patrick már kinn született (Jacob még Gdanskban, de már itt nőtt fel), lengyelek maradtak. Káromkodni is csak lengyelül szoktak. (A kurva ugyanazt jelenti magyarul és lengyelül is.)
Amerikában az európai bevándorlók nemzetiségenként kis csoportban, köztük élve jól láthatóan el is különülnek. Amolyan szigetcsoportok egy hatalmas korallszigeten. Pl. Jacob „sexylexy-jében” (így hívja azt az autóját, amiért én otthon évezredekig dolgozok majd) lengyel zászlós plakett lóg a visszapillantón, a lökhárítón pedig, az amerikai rendszámtábla mellett ott a lengyel matrica. A nagy lengyel zászlót viszont ő is csak néha szögezi ki a szélvédő mellé. Most nem, mert, autópályán mentünk.
Az autópályáért egyébként nem kell fizetni. Mivel a legkisebb falut is az autópálya köti össze a várossal, ezért csak azt tudják használni az itteniek. Úgy képzeld el, hogy van a település és mögötte fut az autópálya. Minél nagyobb városhoz közelítesz, annál szélesebb, több sávosabb. Nincs olyan autóút, mint otthon, aminek köszönhetően nem tudsz eljutni pl. Miskolctól Szegedig, mert nincs más csak a lassú autóút. Itt csak akkor kell fizetned, ha átszelsz egy teljes államot. Ennek ára viszont államonként eltérő.
Minden út Madisonba vezet
Madisonba egy hatsávos autópálya vezet. Na és persze a hatalmas Fehér Ház mintájára épített, a város középpontjába található hivatali épület, amelynek tetejéről panoráma tárult elénk. Egészen Wisconsin Dellsig el lehetett látni, olyan sík a terület. A hatalmas tavak (ne felejtsd el, a nagy tavak vidékén vagyok!), gyönyörű foltokban mintázzák a tájat; Lake Monona, Lake Mendota.
Július 31-én éreztem először az amerikai feelinget. Szórakoztunk, fényképezgettünk, ettünk-ittunk. Képzeljétek, egy Baffalo Wings nevű helyen kajáltunk hot wingset! (Én persze csak tortát és jégkrémet ettem, de a fiúk megkóstoltatták velünk az extra hot-os (csípős) wingset, azaz a falatkaszerű csirkeszárnyat/combot. brrr….Maga a hely egészen autentikus volt. Egy hatalmas baffalói bivaly a jelképe, amely belevésve fába, székbe, kandallóba, ott figyeli a baseball meccset néző sörivó bandákat. A felszolgálók egytől-egyig csinos lányok, akiknek a pólóján ott a becenév: Virgin, Mandy, Sandy stb. Úgy ott maradtam volna estig, hátha a Sakáltanyás részt is megízlelem…:D
Amerikában egyébként két alap dolog van, amit az utazásod során meg kell tenned. Ez tényleg hagyomány, a fiúk mondták:
1. a fényképeken idiótán kell pózolnod. Majd nézegess amerikaiak Facebookját!
2. az autóban le kell húznod az ablakot, kitenni a kezed és hatalmas hullámokat leírni a kezeddel, azaz repülni. (filmekben, videóklipekben látni ilyet és ezu az, amire anyu otthon azt mondja, ne csináld, veszélyes, tekerd fel az ablakot!) Mi ezt megspékeltük Avicii Wake Me Up című számának üvöltésével, lenyitott tetővel, szikrázó napsütéssel és hatalmas dajdajjal. Körülöttünk kukorica mezők, időnként igazi, amerikai farmok, legelő tehenek, mellettünk elzúgó Harley Davidsonok, integető bajuszos, nagydarab kopasz kamionosok….és persze mi: Jacob, Patrick, Alexa, Niki és én.
Fantasztikus volt. ;)
