Túl az Óperencián

- Ma reggel írt a lakótársam, hogy a táborával bálnanézésre mennek.

- És?

- És??? Én meg most gyalogoltam be a városba a legnagyobb hőségben.

- A mi napunk is jó lesz.

- Remélem…

A városból legalább hat vízitúra indul. Mindegyik más „műfajú”, és más időtartamú, ezért lehetetlen egy nap alatt végigjárni. Nekünk kettőt sikerült. Az első az úgynevezett Jet Boat volt, ami a Jet ski élményét nyújtja csónak formájában. Elég, ha annyit írok, hogy az egy órás időtartam alatt bugyiig vizesek lettünk? Még a fiúk is, pedig jobb esetben nem hordanak ilyesmit…Ennek az extrém csónakázásnak a lényege, hogy rettentő sebességgel suhan a vízen a boat, majd hirtelen befordul és mind az ötven embert eláztat. A sebesség mértékét abban határoznám meg, hogy a közel 37 fokban lila lett a szánk. (S annak ellenére, hogy az elején majdnem elájultam, mert nem mertem levegőt venni, a végén ki sem akartam szállni.)

A második utunk amolyan nyugdíjas műfajúnak indult. A sok izgalom után már csak a naplementés élvezetre vágytunk…Megértesz minket, ugye Kedves Olvasó?! Találomra választottuk az utat, s mint később kiderült, a nagy életigazságok mindig megvalósulnak, azaz, hogy a véletlen hozza a legnagyobb élményeket.

Épp az orrunk előtt ment el a hajó, mire a stégre értünk. (A hosszas szárítkozás lehetett az oka mindennek.) A stégre érve őszes kapitány ültetett le minket a padra, egészen legelőre, majd udvariasan megérdeklődte a nevünket, származásunkat, hogylétünket. Mondhatni, igazi kapitány módjára köszöntötte minden egyes utasát. A húsz perces várakozás felidézte bennünk az otthoni kánikulai buszmegálló hangulatát; a padok előtt az árnyékban bakter módjára szundított székében egy másik, szintén őszes hajóslegényféle, akinek karjain az ezer tenger kalandjait megörökítő tetoválásokat már csak akkor olvashattuk össze, amikor előreeső fejét felemelve, karjait az égnek emelve, álmosságot űző mozdulataiban egykoron vitézlő izmai megfeszültek.

Megérte a félórás várakozás. Utastársammal megbeszéltük az alga bűzétt valamint azt, mennyire ki tudják használni a temészetadta csodákat a helyiek, miközben a mi két nagy folyónk hiába szeli át az országot, a királyi felügyelet óta senki nem használja olcsó lehetőségeit. Wisconsin Dellsben viszont jetkitsnek, matracon lógnak, úsznak, szörfölnek, horgásznak, szikláról a vízbe ugrálnak a fiatalok, míg az élelmesek aranyat keresnek detektoraikkal, idősek pedig horgásznak vagy épp hajókáznak.

Ha hiszed, ha nem Kedves Olvasó, mikor kisiklott a hajónk, életre kelt Pocahontas és Winnetoo története. Utunk során ugyanis idegenvezető mesélt; hallottuk a sziklák eredetét, erdők, fenyők susogását, és a hely meséjét, „ahol a folyók gyűlnek össze.”, miközben fejünk felett hatalmas sólymok kísérték utunkat.

Az 1630-as évekre a francia udvar is összeszedte magát annyira, hogy saját zászló alatt felfedezőt indítson az új kontinensre. (XIII. Lajos és utóda, XIV. Lajos, Napkirály időszaka ez.) Jean Nicole azzal a céllal indult útnak, hogy feltérképezze az Orient folyót. Hasonlóan utazótársaihoz a „bennszülöttek” nyelvének megértésével vonta le következtetéseit. Így például, hogy a Ho-Chunk amit franciára  a tenger embereiként fordított azt az óceánt jelölheti, amely megteremti a kapcsolatot Kínával. Annak érdekében, hogy utat nyisson magának (és karrierjének) az indiánokkal élt, ám nem, mint barát, hanem mint felsőbbrendű. Élénk színű köntöst viselt és mindig két pisztolyt hordott magánál. A menominee-i indiánok, akik 1634-ben találkoztak először fehér emberrel, kezdetben a szertartásaikon is méltatták az ifjú franciát. A törzsek megtanították neki a kerámia művészetét, a bivalyvadászatot, a kukoricatermesztést, a közeli növényvilág gondozását és a halászatot. Egyszóval mindent, amit a kristálytiszta víz, a sötét, egekig nyúló fenyőerdők, kenura, kajakra csábító sziklapart adott a föld lakóinak.

Ahogy egyre szűkebb helyen szeltük a habokat, egy üreges belső partra kerültünk. A kapitány szólt, egy rövid gyalogtúra következik. Akár a kalózok, akik a barlangban keresik elrejtett kincsüket, úgy futottunk egyre beljebb a sziklás üregbe. Kideszkázott híd, alatta halk ér mutatta az utat egyre beljebb, miközben a fejünket a mohapárnák le-lenyúló ujjaikkal cirógatták. Az út egy pihenőállomáshoz vitt, ahol rövid frissítő után visszaindultunk a hajóhoz. Mint mindig, a legjobb képekért lemaradtam. Miközben a szülők a Jack Sparrow-t, a Karib-tenger kalózát játszó gyerekeikkel próbálták megértetni, hogy a kapitány egy bőrpárnával is félszeműt tud játszani, nem kell egyből kiszúrni a szemét, addig én egy óvatlan pillanatban mintha Fűzanyót láttam volna Pocahontast vigasztalni.

Jean Nicole, a rézbőrűek között élő fehérember szinte biztosan jelentette hazájának, a Winnebago indiánok által „Meskousing”, azaz a hely, ahol a folyók összegyűlnek a Kínába vezető óceánhoz visz. A hely nevét franciásan „Ouisconsin-ként” írta meg, amelyből később Wisconsin River és állam lett. (Talán túl hosszú volt az út hazáig és sok kézen ment át a levél.)

A hír hallatára a fehérek megszállták a helyet és kitiltották az őslakosokat (szó szerint kitiltották őket, nem értettem félre, az idegenvezető ugyanis azt mondta: The Indians were forced). Legtöbbjük az indiánok által száraz pusztaságnak nevezett Nebraskába került. A változást azonban nem tűrők egy bizonyos Sárga Mennydörgés nevű törzsfőnök oldalán visszatértek és visszaszereztek néhány mérföldet Wisconsin Dellstől délre. Azóta is itt él a legtöbb indián, akik ősei valóban őslakosok voltak.

- Azon gondolkodtam, nincs is igazi amerikai…

- Miért?

-… mert ha végiggondolod, ott voltak az indiánok, mint őslakosok, aztán jöttek a fehérek és azóta ide mindig mindenki csak jön. Mindenkinek a családfája legalább öt nemzetből áll. Hol van itt az amerikai kultúra? Van egyáltalán?

A második megállónk egy indián tradíciót őrzött. A sziklaugrást. Egy vállalkozó „amerikai” hivatásszerűen, bevárva az egész csoportot meg is mutatta, hogyan kell ezt ápolni. Ezután pedig felmentünk hozzá mi is, hogy a legszebb látványban legyen részünk. Míg a lemenő nap sugarai játszottak a vízen, az indián arcot formáló szikla gondosan őrizte ezeréves csodáját.

- Mit gondolsz, Kedves Olvasó, érdekesebb lett volna egy bálnanézés?

Ez a neve annak a helynek a városban, ahol a világ legnagyobb furcsaságait mutatják be. A világ legmagasabb, legkisebb, legkövérebb embere engem is érdekelt, főleg, hogy elég modern technikával, archív televíziós felvételekkel bizonyították valóságát. Az egyiptomi hieroglifák, valamint a fülöp-szigeteki kannibalizmuson viszont elcsodálkoztam. Nálunk múzeumnak hívják ezt a szórakozási lehetőséget, míg itt a „szelektív oktatási formát” okolhatjuk a hiszed vagy sem attrakcióért.

Oktatás: Az óvoda egyben van az általános iskolával, így a gyerekek elég korán kerülnek tág szociális környezetbe. A középiskolát itt is 18 évesen fejezik be, érettségi vizsga nélkül, „high school diploma” nevű érettségivel. Akik nem kapnak ilyen bizonyítványt, elvégezhetik a General Education Development (GED) tesztet, amely a középiskolai tudást igazoló bizonyítvány. Ezt követően járhatnak 4 évig Bachelor-képzésre, vagy 2 évig egy Associate Degree megszerzéséért. (Figyelem, nem ugyanaz a Bachelor, mint otthon!) Az Associate degree programok átmeneti programok, melyek a Bachelor-program első két évének felelnek meg, vagy speciális szakmai képzést adnak a diákoknak. Van arts és science iránya annak megfelelően, melyiket választja majd a felsőoktatásban. Már ezen a szinten van állami (community college), illetve magán iskola. Ezután lehet választani: állami felsőoktatási intézmény vagy magán (pl. Harvard, Yale, Columbia stb.) illetve vannak baptista egyetemek is, amelyek finanszírozási formája a kettő között van. A BA sokkal rugalmasabb, mint otthon, mivel bármilyen tárgyat felvehetsz, nem kell szakdolgozatot írnod, egy kritérium van: a megfelelő kreditszám elérése. (Az MA-n sem kell szakdolgozat, csupán a Doktori képzéshez.) Mivel ezek elég drágák és a tanulásnak sincs olyan kultúrája, mint például nálunk (értsd: nem akar mindenki egyetemre menni), ezért viszonylag korán kezdődik a családalapítás.

Család: Politikusok kampányfogásai a békés, nyugodt családi élet megteremtése, mivel egy állam anyagi helyzetét ez tükrözi leginkább. Nos, Amerikában ezzel nincs gond, hiszen a háromgyerekes család huszonéves szülőkkel átlagosnak számít. S hiszed vagy sem, de meg tudnak élni, bár privát véleményem szerint nagy árat fizetnek, mert feladják a tudás lehetőségét (nagyon sokan hiszik azt, hogy Európa is olyan államok szövetsége, mint az USA, és ezáltal minden európai egy nyelvet beszél!), szinte mindent hitelre vesznek, még akkor is, ha egyösszegben tudják kifizetni a terméket (mi vezetett vajon 2009-hez…?), illetve negyvenéves korban sok az elvált. A XX. század végén a házasságok nyolcvan(!) százaléka válással végződött Amerikában. A pszichológusok ez ellen léptek fel, s hozták létre a párterápia módszerét, amellyel sikerült felére csökkenteni a válási arányt.

A képen látható kártyát 15 dollár ellenértékben megvásárolhatják a városban dolgozók. Mivel Wisconsin Dells a világ legnagyobb waterpark központja, ezért a szórakoztatás igen széles körű és a kártyával több tucat helyre ingyen bejuthatunk. (Vendéglátóipari egységekben, boltokban stb. pedig kedvezmény jár.) Mivel több a látnivaló, mint a szabadidő, ezért a lehető legtöbb pipát igyekszünk teljesíteni a térképen egy nap alatt.

Állatkert

Első utunk az állatkertbe vezetett. Közel 20 perc alatt végeztünk, mivel a megtekintett állatkert szó szerint kert., s úgy tűnt, az udvarunk nagyobb otthon. Messzemenő következtetések nélkül javaslom minden Olvasómnak a nyíregyházi állatkertet (hivatalos nevén Zöld Piramis), mert ott természet közeli helyen láthatja a tigrist, nem pedig egy 10*10 méteres betontömben, amelyben sem víz, sem homok nincs, árnyékról nem is beszélve. Az egészet pedig egy üvegfal fogja közre. A 41°-os hőség olyannyira megviseli a bennlakókat, hogy azt mondtam: a macskák nagyobbak otthon…

Top Secret

A döbbenet után átmentünk a Top Secret nevű látványosságba. A Fehér Ház volt a tetejére állítva. A legnagyobb érdekessége, hogy a berendezés a fejünk felett lógott. Egy 12 fős csoporttal kaptunk idegenvezetőt, aki a családbarát program keretében kezében egy koponyával próbálta kicsikkel-nagyokkal elhitetni, hogy ezt az utat bizony nem éljük túl. Egy mexikói apukának bizony komolyan kellett volna vennie, miután egy vaksötét folyosón (pókokat imitálva a fejünk fölé) haladtunk végig, s én úgy döntöttem, biztosan nem veszi majd észre, ha egy gyerekkel több kapaszkodik a világító fehér pólójába.

Templomban

A túlélő show után jött a következő kihívás, immár az egyik dolgozónak. A Lost Temple nevű helyre is kaptunk egy idegenvezető hölgyet, aki kétfős csoportunkkal igyekezett Indiana Jones-t kölcsönözni a kalandunknak. Először egy beomlást idéző szobából futottunk át egy áldozóhelyiségbe, ahol egy „tv doboznyi fej” magyarázta, hogy vagy feláldozunk valakit vagy ránk küldi a múmiát. Utóbbit vállaltuk, így „kísért át” minket a múmia a pókos dzsungelszobába, ahol az idegenvezetőnket hologramos segítséggel eltűntette a templom. Ekkor komolyan megijedtem, mivel a falból jövő utasításokat nem igazán volt időm megemészteni, s a google fordító sem volt épp kéznél. A szabadulás útját a klímás templom és a kintről beáradó hőségből éreztük, ám egy rövid labirintus erejéig egy beöltözött mocsári szörny ismét elénk ugrott. Olyat sikítottam, hogy ő is megijedt, így az időközben előkerült idegenvezetőnk és a barátnőm hosszas röhögés kíséretében lépett ki az elveszett templomból, míg én és a szörny egymást halálra rémítve, üvöltve futottunk világgá. Valahogy a 20 dolcsiba kerülő, benn készülő meglepi fotók sem érdekeltek a megnyugvás után…

A világ legnagyobb átverése

A sok kaland után a Mekiben vártuk meg a semmiből érkezett tíz perces záport. Hét dollárért hatalmas adagot kaptunk. Itt jöttem rá, hiába az egész napos átverős, megtévesztő túrák, a világ legnagyobb átverése mégis a kis és nagy pohár a gyorséttermekben. Mindkettő korlátlanul újratölthető, mégis többet fizetsz a nagyobb pohárért…

A lenyűgöző szórakoztatásra épülő város mélyebb megismerése után, valamint közel két hónapos ittlétem alatt Amerikát egy bordélyházhoz hasonlítanám. Minden férfinek szüksége van egy biztos, szerető családra, de kell egy hely a vágyainak. A világnak Amerika a bordélyháza; otthon a biztos, tradicionális értékekre épülő életet megunva, átjöhetsz Amerikába, ahol bármit megvalósíthatsz: szabadesős hullámvasutakat építhetsz, feje tetejére állíthatod a Fehér Házat, halálra ijesztheted a felkészületlent, a végtelenségig tunkolhatod cukorral az édességeket. Utóbbiért kattints!

(Egy portálon írták: „Amerikában alapelv, hogy mindent lehet forgalmazni, mindent meg lehet építeni, míg ki nem derül, hogy ártalmas. Európa ezzel szemben konzervatív; ott először bizonyítani kell, hogy nem ártalmas, aztán forgalmazhatod.”)

A videóról: itt nincs olyan cukrászda, mint otthon. Van candy shop és van fagyizó. A városban találtunk egy Cold Stone nevű helyet. Kézműves fagyit árusítanak, nem akármilyen módon: kiválasztod az alapízt, amiből egy kiadós kanállal kivesznek, majd a videón látható módon meggyúrják. A plusz ízt: smarties, snickers, mentolos csoki és még vagy 50 féle, Te választod mellé, vagyis bele. Ezt fokozhatod még ostyás pohárral és 100 féle öntettel, cukorkával. Ahogy a pénztárcád és a fantáziád bírja…

A Függetlenségi Nap Amerikában olyan, mint nálunk augusztus 20-a. Egy különbséggel: annak ellenére, hogy ünnepnap, gyakorlatilag minden nyitva volt. Nemcsak a boltok, hanem még a hivatalok, bankok is. A helyiek ilyenkor előszeretettel tartanak garden party-t, vagy épp barbecueznak, s a nap végén rengeteg helyen van tűzijáték.

Ünnepek (holidays): Amerikában a sokszínűség miatt kevés a vallási ünnep. Jeles alkalomnak ezért a történelmi jelentőségű eseményeket tartják. A szövetségi kormány tíz ünnepnapot jelöl ki egy évre:

• Újév – január 1.
• Martin Luther King Napja – január harmadik hétfője (eredetileg: január 15.): Martin Luther King, Jr. amerikai baptista tiszteletes 1929. január 15-én született Atlantában. 1963. augusztus 28-án a Washingtoni Menetelés során megtartott Van egy álmom…kezdetű beszéde óriási nyilvánosságot hozott a polgárjogi mozgalomnak, Kinget pedig a történelem egyik legnagyobb szónokává emelte. Martin Luther King 1968. április 4-én Memphisben merénylet áldozata lett, lelőtték.
• Az Elnökök Napja - február harmadik hétfője (eredetileg február 12. és február 22.): George Washington, az USA első elnöke 1732. február 22-én született. Az ünnepet minden amerikai elnök tiszteletére tartják.

• Az Emlékezés Napja (Memorial Day) – május utolsó hétfője (eredetileg május 30.): Kezdetben Decoration Day néven a polgárháborúban meghalt civil férfiak és nők, valamint katonák emlékét jelentette, az új név (Memorial Day) pedig a katonai szolgálatban elhunyt amerikai katonáknak állít emléket. Ez az ünnep jelzi a nyári vakáció kezdetét, míg a Labor Day a végét.
• A Függetlenség Napja – július 4.: 1776-ban ezen a napon írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, miután július 2-án a kongresszus egyhangúlag (12–0 arányban), ám titkos szavazással a Nagy-Britanniától való függetlenségre szavazott. A Függetlenség Napjának évente megrendezett színes eseménye Nathan Hot Dog-evő Versenye, amelyre City Coney Island kerületében kerül sor. A monda szerint a hagyomány 1916. július 4-én kezdődött, amikor is négy bevándorló ezzel a módszerrel kívánta eldönteni, melyikük a legnagyobb hazafi.
• A Munka Ünnepe (Labor Day) – szeptember első hétfője: A munka ünnepe minden országban egy munkás figyelemfelhívásának köszönhető. Azt azonban kevesen tudják, hogy május elseje először Kanadában lett a munka ünnepe. Egyesek szerint Peter J. McGuire szemtanúja volt 1882-ben a torontói munkásfesztiválnak, ezt követően honosította meg Amerikában is a szokást. E nap jelentősége még, hogy ekkor van az híres-neves éves leárazás is.
• Kolumbusz Napja – október második hétfője (eredetileg október 12.): Az 1492-es sztorit és az amerikai nacionalizmust ismerve magától adódik az ünnep eredete. Érdekes viszont, hogy a felfedező „szponzorországai” is ünnepelnek ilyenkor (Kolumbusz Kristóf olasz volt, ám utazásait csak a későbbi Spanyolországot és Portugáliát egyesítő Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella támogatta). Spanyolországban és Olaszországban ezen a napon körmeneteket és ünnepi istentiszteleteket, fesztiválokat és tűzijátékot tartanak.
• A Veteránok Napja – november 11.: Ugyanezen a napon Európában és a világ más országaiban is megemlékezéseket tartanak az első világháborút lezáró compiégnei fegyverszüneti egyezmény aláírásának emlékére. Az egyezményt Németország és a szövetségi hatalom képviselői 1918. november 11-én írták alá és hivatalosan ekkor (a tizenegyedik hónap tizenegyedik napján 11 órakor) értek véget a harccselekmények a nyugati fronton. Az első megemlékezést Wilson, amerikai elnök rendelte el 1919. november 11-én, akkor még Fegyverszüneti nap (Armistice Day) néven, majd 1953-ban egy kansasi cipésznek, Alvin King-nek támadt az ötlete, hogy a Fegyverszünet napján minden veteránra emlékezzenek, ne csak azokra, akik az első világháborúban harcoltak és estek el. Így Lett Veterans Day.
• A Hálaadás Napja – november negyedik csütörtökje: A hálaadás napját, amely a jókedvről, az ajándékozásról, a családi együttlétről és a közösségi imáról szól, 1863 óta november negyedik csütörtökén ünneplik az Egyesült Államokban. A ma már inkább világinak tartott hálaadás 1941-től kezdődően lett hivatalos nemzeti ünnep, de azt is fontos tudni róla, hogy vallásos eredetű. 1621 őszén a telepesek még nem egészen egy éve éltek Amerikában. Ez alatt az idő alatt a népesség több mint fele különféle betegségekben életét vesztette, vagy éhen halt. A telepesek ekkor úgy döntöttek, hogy összegyűlnek, hogy az életet ünnepeljék indián barátaikkal. Ezt akkor még nem nevezték hálaadás napjának, hiszen a telepesek inkább a jó aratás miatt ünnepeltek három napon át, és nagy meglepetésükre kilencven wampanoag indián csatlakozott hozzájuk.
• Karácsony első napja – december 25.

1971-ben az akkori elnök, Richard Nixon a legtöbb ünnepnapot az ahhoz legközelebbi hétfőre tette át. Van azonban öt ünnep, amelyeket nem tettek át hétfőre: Újév, a Függetlenség Napja, a Veteránok Napja, a Hálaadás Napja, és Karácsony első napja. Amikor az Újév, a Függetlenség Napja, a Veteránok Napja, vagy Karácsony első napja vasárnapra esik, a következő nap is ünnepnap. Amikor ezen ünnepek valamelyike szombatra esik, az azt megelőző péntek is ünnepnap.

Az egyes tagállamok maguk döntenek a szövetségi ünnepek megtartásáról. Nem a szövetségi kormány, hanem a tagállamok kormánya határozza meg a szövetségi és más ünnepek dátumait. Minden tagállam maga dönti el, hogy az elnök által kinyilvánított napot tart-e meg egy ünnepet, mint pl. a Hálaadás Napját, vagy egy más napon tartja saját megemlékezését.

A baloldali képen látható a minibanán. :D Sokkal édesebb, mint az általunk megszokott (értsd: érettebb), a héja viszont sokkal vékonyabb. Az ára annyival másabb, hogy fürtre mérik, így kicsit drágább, mint a hagyományos.

A jobboldali képen két mangó van. A pirosabbik ismerős lehet a déligyümölcsöt eredetiben szeretők számára, a másik viszont nekem új volt. Az is mango és még a neve is az. Színe sárga, mérete kisebb, mint a piros mangoé, az íze, mint a petrezselyemé. (Azt hinni, nem is gyümölcs, hanem zöldség.) Nem rossz, bár a gyümölcssalátámat ismét a Margarita mentette meg. :D

Hihetetlen, mennyi mindenre képes egy igazi magyar paprikáskrumpli vasárnapi ebédre. Az emberek megnyílnak, és ebéd után jólesően mesélnek a törvényekről.

Alkoholt csak 21. életév felett vásárolhatsz. Ebben a kérdésben rettentő szigorúságot kell elképzelni. A szobatársaimnak szerettem volna venni, mivel ők még 20 évesek, s az amerikai jog szerint kiskorúnak számítanak. A pénztárnál odaadtam az útlevelem, beírták az adataimat. (igen, beírták a gépbe!) Távozás után odaadtam nekik, majd elmentem a saját cuccaimért. Erre a pénztáros, megkérdezte, kié a megvásárolt alkohol, majd válasz hiányában rendőrséggel fenyegetőzött. A lányoknak vissza kellett vinni az alkoholt. A kiskorúsággal hasonlóképp komolyak az itteniek a bulikban. Nincs lehetőség bedumálni magad. Cigit viszont már 18 évesen vehetsz. (S annak ellenére, hogy Wisconsin Dells egy buliközpont Észak-Amerikában (a propektusok szerint a térség buli fővárosa) a szórakozóhelyek többsége hajnal 2-kor bezár.)

Drog: Tavaly, a választás idején rendelte el az elnök a népszavazást (többek között) a marihuána használatáról. Colorado abszolút igennel szavazott, így ott élvezeti cikk lett. (Nézz rá a térképre, hogy megtudd, miért!) Washington államban hat tőig és a 21. életév felett lehet fogyasztani. Massachusettsben pedig „csak” orvosi céllal. Mindezek ellenére a legkisebb városban is tudsz venni.

Ami a fegyverttartást illeti; 15 éves kortól engedélyezett. Egy öt órás kurzus elsajátítása után csak a pénztárcád a korlát (ismét!).

Csemegének szántam a képet. Érdekes, hogy 18 gyertya kell a tortádra, hogy a szeletelőgépet használd, de 15 évesen már vezethetsz, lövöldözhetsz…

…ha van sok pénzed. A fagyi gombóc ára ugyanis a képzeletünket is felülmúlja. Egységnyi ára 2,75 (2 dollár 75 centtől) nem ritkán a 3,5-4 dollárig magasodik. A legolcsóbb pálcikás, darabra vásárolható jégkrém a Magnum, ami 2 dollár. Természetesen a dobozos híve lettem, ami 1,4 literes kiszerelésben 2,77 dollár. Helyi szokás szerint Root Beer nevű kólával öntöttük le és úgy kóstolgatjuk. A kalóriaértéket elhallgatva azt mondom, nagyon finom. :D

ui: Itt egyébként nincs csak vanília vagy csokoládé ízű jégkrém. Az amerikai étkezés lényege, hogy ne legyen egyszerű. Értsd: ha jégkrém, akkor legyen Oreo kekszes ízű és rá még öntet, hab stb. Így van ez a joghurtoknál is. Alig találni egyszerűt, mert többnyire más édesség ízével van tunkolva. Pl. van egy bolt benn a városban, ahol csak popcornt lehet venni. Rengeteg ízű van: karamellás (olyan, mint a grillázs, csak sós), Oreo kekszes (ez a márka minden édességet ízesít), mogyoróvajas és még vagy ezer féle.

Hétvégenként rendezvény van a Resort parkolójában. Legutóbb Corvette felvonulás volt. Többségében nyugdíjas házaspárok ültek benne, de bárki megnézhette kivül-belül. Errefelé az automata sebváltó terjedt el, így inkább a dodgem-re hasonlított a jármű. :D A régebbi típusú autókban van hagyományos sebváltó.

Államonként ugyan eltérő a korhatár, de a legjellemzőbb, hogy 16 évesen már vezethetnek az emberek. Igaz, ez csupán egy év eltérést jelent az otthoni szabályoktól,  az éles különbség azonban az, hogy a jogsihoz egy autó is dukál. Használtautót már 300 dollártól találni (gyakori és elterjedt az épített autó!), újat pedig 2000-3000 dollártól. (Az európai márkák pl. Volkswagen a drága kategóriába tartoznak.) s hogy érezzük, milyen olcsót is jelent ez, számoljunk egy kicsit! Középiskolai végzettséggel napi 8 órás munkaidőben egy hónapban nettó 2500 dollárt keres az átlagember.

Parkolás: Kb. annyiba kerül, mint otthon. 15 perc egy quarter, vagyis egy óra egy dollár.

Benzinárak: A benzinkúton (leginkább a kagylós márka van mindenhol) előre is fizethetsz, s pl. ha 20 dollárért vásárolsz, a töltő az adott összeget elérve leáll, így nem kell centizgetni, cseppegtetni. A töltőpultban van automata is, így a kártyás fizetés is megoldott. (Lásd a képen a kis monitort!) 20 dollárért 5 gallon benzint vásároltunk. Egy gallon 3.7 liter. Ha utánaszámolsz, kiderül, itt egy liter benzin 240 Ft. Szóval, ki mit kér ajándékba? :D

A lifeguard után a legjobb beosztás amit vendégmunkás végezhet, az a kasszázás. A nagy felelősségérzetet ugyanis a borravaló (tips) enyhíti. Aki a kasszában van (nem ismerik a cassa szót, helyette a „register”-t használják), a pénztárgép elé kiteheti a tips box-át. Mivel a Resort négycsillagos, a vendégek igen bőkezűek. S ebben olyan biztosak a szolgáltatók, hogy bizonyos pozíciókban (hostess, felszolgáló, vagyis ahol nem tudsz tips boxot kitenni) kevesebb óraszámban és kevesebb bérért dolgoznak a vendégmunkások. A vezetőség ugyanis tudja, hogy a borravaló sokszor a fizetés többszöröse, olykor hatványa! Épp ezért találták ki a tips boxokat is, azaz, hogy műszak végén, papíron is el kell számolni vele, hiszen adóköteles.

A Resortban két nagy étkezőhely van. Az egyik a hotel vendégeit a főétkezésekkel látja el, a másik (ahol dolgozom) egy snack bar. Itt gyorskajákat „gyártunk”, valamint tartozik hozzá egy kinti rész, az ún. Cactus, három bar (Margaritas, Beer and Geer és egy harmadik), egy délután 4-től éjfélig üzemelő olasz pizzát készítő (inkább utánzó) részleg, továbbá két ún. Fun Food (egy kinn, egy benn). Utóbbiról lesz egy külön bejegyzés. Úgy kell elképzelni, mint egy fánkost, bár annál egy kicsit több. A lényeg, hogy a barokban a legtöbb a jatt. A mixer elmondása szerint a legrosszabb napján minimum 10 dollárt kap, míg a legjobbakon akár 500-at. (Az egész nyári fizetésemre 3000-et garantált a közvetítőcég, amiből 1500-at nekik kell befizetnem.) A legrosszabb nap például, amikor esik. S azért van ilyenkor is jatt, mert a rossz idő ellenére, kinyitnak a kinti étkezdék. Itt ugyanis szakadó esőben is ugyanúgy szórakoznak a vendégek, mint a napsütésben. Egyik nap, amikor késő délután szinte a semmiből leszakadt az ég, nekem se tűnt fel az „égi ajándék”, hiszen a távoli országokból érkező vendégmunkásokon kívül senki nem kezdett őrült rohanásba. A vendégek tovább iszogatták italukat, miközben leszakadt az ég. Ha számodra, Kedves Olvasóm, ez megdöbbentő, akkor a teljes ruhában való fürdés kultúrája biztosan ismét csodálkozást váltana ki belőled.)

Amerikai pénzérmék: A legnagyobb papírpénz a 100 dolláros, majd őt követi az 50 dolláros, a 20-as, a 10-es, az 5-ös és az 1-es. Aprópénznek számít a quarter, azaz a negyeddolláros, a 10 centes (amit dime-nak is hívnak), az 5 centes (bár az 5 centes átmérője nagyobb, mint a 10-esé), és végül, ami színben is eltér (rézszínű) az 1 centes, másnéven penny. Az aprópénzek „fej” oldalán még az azonos összegűekén is más-más elnök, épület látható. Az automatagépek (játékgépek, étel-, italgépek) mindegyike elfogad papírpénzt. (Nem csoda, hiszen tartalmuk legtöbbször az egy dolláros bankót igényli.)

2010. április 21-én új 100 dolláros bankjegyet mutattak be amelyet azonban csak később terveztek forgalomba hozni,ám kiderült, hogy az egymilliárd friss bankjegy egy része hibás (meggyűrődött és foltos lett): a kiválogatásuk módját még nem találták meg.A FED (Federal Reserve System= az USA Központi Bankja) bejelentette, hogy 2011-ben új, biztonságosabb 100 dollárost bocsátanak ki.A tervezett időponthoz képest 2,5 éves késéssel, Az ígéretek szerint ez év október 8-án hozzák forgalomba az újratervezett, különleges biztonsági elemekkel (háromdimenziós kinézetű csík, színváltó kép, mikroírás, vízjel) ellátott bankjegyet.

Az emberek egyébként az apróval úgy bánnak, mintha teher lenne. Gyakran „felejtik” a visszajárót az automatákban (az egyik bevásárláskor 75 centet találtam az italautomatában), vagy étkezés után az asztalon. S nincs olyan nap, amikor ne találnánk legalább 10-15 centet az utcán, a földön vagy bármelyik közterületen.

A kasszázókon kívül bő jattot tudhatnak maguknak a delivery (pizzakiszállító) munkakörben dolgozók is. Éjfélig szállítunk ki pizzát és gyorsétket (a másik étterem más étket is), emiatt igen bőkezűek a vendégek. A különböző munkaköröknek is szánok külön bejegyzést, mert a másik étterem a hotel különböző részein más-más tarifával végzi a kiszállítást, s gyakran még a rendelésfelvételt is. (pl, az ún. chop house-ba, ahol a golfozni vágyók laknak, vihetnek ki hosszú ráklábat egészen éjfélig, míg más lakosztályokba ugyanezt az étket már nem, minden mást viszont igen.)

A magas borravaló kicsikarásának természetesen megvannak a maga trükkjei; az állandó mosoly mellett, a gyorsétkezdében a koktél, sütemény felajánlása a menü mellé, gyerekek esetében a vidám, színesebbnél-színesebb ízesítés, díszítés, vagy a tips boksz-ba már a kihelyezés előtt saját zsebből bedobott „ösztönző tőke”. Összegezve az eddigieket, jó bor(ravaló)nak is kell a cégér. :D