HTML

Túl az Óperencián

Friss topikok

  • Mamacita: Ez nagyon finom citrommal, chillivel. Még sajttal is szokták megszórni, persze nyersen, más gyümöl... (2015.10.09. 23:17) Jicama
  • e_n_i_k_o: @Éva Novák: Köszönöm! A névnapomat ugyan már itthon töltöttem, de ugyanúgy sok-sok boldogsággal...;) (2013.09.16. 13:53) Miami; ahol a bikini az egyenruha
  • Éva Novák: De jó annak, aki fiatal! (2013.08.31. 16:02) Ami eddig történt
  • e_n_i_k_o: Köszönöm! Otthon találkozunk. :) (2013.08.31. 07:33) Egy falatnyi otthon, avagy három hónapja vagyunk kinn
  • Éva Novák: Gratulálok és jó étvágyat! (2013.08.13. 05:50) Mozi

Címkék

Jicama

2013.08.14. 20:46 e_n_i_k_o

nevtelen_1376505930.JPG_4000x3000

Mexikóból származó gyökérzöldség. Gyakorlatilag ugyanaz, mint nálunk a karalábé; ízre, (meghámozva) kinézetre is, valamint illatra is. Azt veszem észre ezekkel a számomra újdonsággal bíró zöldségekkel, gyümölcsökkel kapcsolatban, hogy többségében ugyanazok vannak itt, a világ másik felén, mint otthon, csak más elnevezéssel, termesztési eljárással. Pl. a múltkori főzőbanán a mi burgonyánknak felel meg, ez a jicama pedig a karalábénak, míg a piros mango az otthoni, szobám ablaka előtt termő baracknak.

A jicama egyébként lúgosító hatása miatt kedvelt zöldség a diétázók körében, épp ezért nyersen, köretként tálalva (brrr…) fogyasztják leggyakrabban. Én főzelékként tálaltam (leginkább másoknak), ám rettentő sok idő kellett, míg megpuhult. (gyakorlatilag a fél szabadnapom…)

ui: Gyümölcsöt és zöldséget egyébként nem tudok ajándékba haza vinni, mert a nemzetközi reptéren nem engedik át a vámon. (magyarul: én, mint rövid ideig kinn tartózkodó nem vihetem be Európába azt, ami ott nem őshonos)

2 komment

13

2013.08.13. 07:50 e_n_i_k_o

Esett az eső, mikor sorszámot téptem a fővárosi okmányirodában. Szóltak, hogy sokat kell várnom. Azt is mondták, miért, de nem figyeltem, mert örültem a kapott időnek, legalább a hajammal tudok valamit kezdeni, mire szólítanak. Az első útlevelemben (amelyet használni is fogok), jól akartam kinézni. Elvégre amerikai vízum lesz benne. Klikk…kis szünet, majd rám szól a biztonsági őr, hogy én jövök. Nem is néztem, a 13-as számot kaptam. Nagyon elmosolyodtam, mikor az ügyintéző sok szerencsét kívánt. Ezt követően valamennyi okmányom (amelyet meg kellett csináltatnom) számaiban szerepelt a 13-as szám; nemzetközi diákigazolvány, nemzetközi jogosítvány, törzsutaskártya, egészségügyi kártya stb. Még a vízuminterjúra is a 13-as sorszámot kaptam! A lakóegység, amelyben lakom 13-assal számozott. Azt már nem is mondom, hogy mikor valamire jelentkezni kell itt, a Resortban, a listán legtöbbször 13. vagyok. 113 napot töltök itt, kinn és kereken egy hónap múlva, szeptember 13-án reggel 8:55-kor landol a gépem Budapesten. E bejegyzés 13. mondatában pedig azt írom, Isten éltessen Anya!

Szólj hozzá!

Mozi

2013.08.12. 20:06 e_n_i_k_o

nevtelen_1376330721.JPG_4000x3000

Munka után jólesik kikapcsolódni. Erre jó a mozi, bár úgy érzem, nemsokára ez a szó is kikopik a köznyelvből. Itt ugyanis úgy hívják 4D Theatre. A Resortban hat perces filmek vannak és csak négyféle kisfilm közül lehet választani, de a víz ugyanúgy váratlanul spriccel az arcodba, mint a nagyobb 4D-esekben. Az itt dolgozóknak ingyenes, a vendégeknek 6 dollár egységesen. A szemüveget nem kell külön megvenned, hiszen benn a szék mellett vár. A 4D-s élmény lényege, hogy mozog a szék, időnként piszkálják a lábad az effektek, s gyakran az orrod alá durrantanak, csakhogy meglegyen a filmes élmény.

Mikor gyerek voltam, akkor kezdődött a nintendo láz. Fejlettebb változatai azok a videojátékok voltak, amelyek használatához speciális sisak kellett, hogy úgy érezd, Te is ott vagy a harcmezőn vagy Mario mellett. Nos, ez is olyan.

A hosszabb filmekért a városba kell menni. Szinte valamennyi mozi már 3 vagy 4D-s, így az elsőrandis, elsőcsókos élményért kénytelenek vagyunk haza menni.

Az esti filmek drágábbak, 10-13 dollár (a D-k számától függően), míg napközben általában 5 dollárért is be lehet ülni. Az étlap sokkal gazdagabb, mint otthon. Mindjárt a popcorn csomagnyi méretei nagyobbak, mint nálunk. 8 dollárba kerül és korlátlanul újratölthető, azaz bármikor kijöhetsz a moziból és megtöltheted. A gépből csak sós jön és a vajat, illetve a sajtot külön automatából csurgathatod rá. Korlátlanul újratölthetőek az italok is. Van egy újfajta különlegesség is; icee a neve. Az italodat (legyen az cola vagy ízesített limonádé) felhabosítják és jegesítik. Kicsit olyan, mint a shake, de mégsem, hiszen habot iszol/eszel. Az italok közül a legnagyobb méretű pohár (kapaszkodj!) a másfél literes!

A tegnap esti kínálat a következő volt:

  • We’re the Millers
  • 2 Guns
  • Elysium
  • Planes
  • The Smurfs 2
  • Percy Jackson: Sea of Monsters
  • Growns Up 2
  • Despicable Me 2
  • The Heat
  • The Conjuring
  • The Wolverine

Mi a Hugh Jackman-es The Wolverine-t néztük meg. Vagyis nézték a többiek, mert a jacuzzák kaszabolásos jelenetei miatt én inkább az előttem ülő széket néztem, mintsem a filmet…

1 komment

Miamiba megyek! ;)

2013.08.11. 06:07 e_n_i_k_o

A meló után, szeptemberben (a szerződéstől függően, mindenki más időpontban) a megkeresett pénzből utazgat az USA-ban. A legnépszerűbb helyek:

  1. nyugati part: San Fransisco, San Diego, Grand Canyon, Los Angeles, Las Vegas. A legkedveltebb utazási forma repülővel átmenni a keleti partról a nyugatira, majd kocsit bérelni és végigautózni az említett helyeken.

Autóbérlés: lehet úgy is bérelni, hogy más városban fogod majd letenni, így nem kell bajlódni a visszajuttatással. Az árak változóak az autó márkájától és nagyságától függően. pl. egy 5 ajtós 2007-es Honda 80 dollár egy napra. Egy 7 személyes, 2010-es Dodge pedig 250 dollár. Ehhez jön még az üzemanyag.  A bérlés egyébként elég macerás, mert az összeg mellett egy bizonyos kauciót is ki kell fizetni, amelyet sikeres bérlés után visszaadnak. A bérlést maga a nemzetközi jogsival rendelkező nevére állítják ki, illetve annak ellenére, hogy itt már 16 éves kortól lehet vezetni és autót vásárolni, a külföldi autóbérlőnek 21. éveseknek kell lennie.

  1. keleti part: itt gyakorlatilag a legdélebbi ponttól, azaz Miamitól egészen Bostonig minden város népszerű az utazók körében. Wisconsin Dellstől több indulási pont, útvonal van. Van, aki szabadnapot kért és elment Chicagoba, így inkább Madisonból vagy Milwaukee-ból indul (Utóbbi két városból csak belföldi járatok indulnak.) Mi Chicagoba megyünk, ahol eltöltünk egy napot, majd négy napra Miamiba repülünk, onnan pedig négy napra New Yorkba, ahonnan hazafelé vesszük majd az irányt. (A közvetítő cég már a kiutazás előtt lefoglalta a hazajegyet, így arra már nem kellett költeni.)

 A repjegyekről

Legismertebb belföldi légitársaságok: Soutwest, JetBlue Airways, American Airlines, Delta Airlines, United Airlines.

Poggyász: Az első kettő esetében a poggyász (nem a kézi, amit felvihetsz a repcsire, hanem a bőrönd) beletartozik az árba. A többi esetében 25-50 dollár bőröndönként, ami kb. 25 kilót jelent. Az árat befolyásolja még az, hogy átszállásos, vagy sem. Az egyútvonalas drágább és sokak szerint a csomag miatt biztonságosabb is. (Kisebb az esélye, hogy rossz gépre teszik át.)

Biztosítás: Ez is befolyásolja a jegy árát. Ez is légitársaságonként változó, de többségében 20 dollár + adó. (kb. 22 dollár) Érdemes rááldozni a biztosításra az összeget, mivel csak ebben az esetben reklamálhatunk, ha véletlenül törlik a járatot. (Miamiban épp akkor ér véget a hurrikánszezon, amikor megyünk, szóval kötöttünk biztosítást.)

Az árak természetesen az idő előrehaladtával változnak. Mi, most, azaz egy hónappal előtte foglaltuk, így fizettünk fejenként 325 dollárt + majd a reptéren az 50 dolláros poggyászfeladás.

Egy út, több út

One-way: Csak oda út. Rendkívül olcsóak. pl. Chicago-New York 116 dollár.

Round trip: oda-vissza út.

Multicity: ez az, amit mi választottunk. Háromszögszerűen vannak a városok, emiatt olcsóbb, mint ha külön vennénk.

A szálláslehetőségekről

hotel: drágák. Az ár a város, a szezon, a foglalási időpont, a csillagok és az éjszakák számától és a hotel frekventálásától függ. A legolcsóbb helyet ebből a szempontból a két part legbulisabb városát, azaz Miamit és Las Vegast tartják. A legdrágább New York, illetve közötte az ismertebb városok: Chicago, Washington. PL. New Yorkban egy háromcsillagos szállodában városközponthoz közel egy éjszakára 200-250 dollár.

hostel: olcsóbb, mint a hotel, amolyan ifjúsági szálló, ahol az árakat az igények is befolyásolják. pl. 4 ágyas szoba, ahol csak a saját nemed alszik, vagy 8 ágyas szoba, amit mix-nek neveznek. (Utóbbi a legolcsóbb. Személyenként egy éjszakára 14 dollár. Nem rossz, ha ismerősökkel mész, nem pedig majd ott kerülsz össze valakikkel.)

couchsurfing: Emberek ajánlják fel kanapéjukat utazóknak. Legfőbb erénye, hogy ingyenes, ám emiatt kalandos. Pl. lebeszéled egy hónappal előtte, majd érkezésed előtt egy órával is visszamondhatja a befogadó. Mindezzel szemben vannak pozitív példák is, például volt, akit etettek, itattak, és mindenhová elvittek.

Utóbbi lehetőségnek van egy fizetett változata is, az úgynevezett airbnb.com.

 

Szólj hozzá!

A nap dolgozója

2013.08.09. 06:20 e_n_i_k_o

nevtelen_1376021823.JPG_4000x3000

Mikor a közvetítő cég embere mesélt arról, hogy itt, a Resortban a jó munkáért különböző jutalomjegyeket osztogatnak, a húgom azt mondta, „Na, Eni, te tuti nem fogsz kapni.”

Drága Húgi, ezúton küldöm a képet, amelyen a menedzser engem jutalmazott meg! :D A jutalomjegy ára, hogy az egész napos mosogatástól a körmöm már olyan vékony lett, hogy a nap végén papírrepcsit akartam belőle hajtogatni.

A jegy felhasználási lehetősége egyébként egy ingyen menü a munkahelyemen.

Szólj hozzá!

Madison

2013.08.05. 20:02 e_n_i_k_o

nevtelen_1375725503.JPG_2048x1536

James Madison az USA negyedik elnöke volt. Róla nevezték el Wisconsin állam fővárosát. Mi meg elmentünk megnézni. Két fiú és három lány. :D

Mikor kora reggel azzal keltett a két kalandtársam, hogy van fuvarunk a városba a bankba, mint a gumimaci, úgy pattantam ki az ágyból. (pedig nem volt könnyű…) Az ajtó előtt hatalmas Lexus GX 460-as várt, benne a felettesünk és a kollégánk. Jacob 16 éves, középsuliba jár, nyáron a konyhán melózik. Patrick 20, biomérnöknek tanul, és már konyhavezető a státusza. És nem utolsó sorban lekurvázott. Kb. másfél hónapja, mert összevesztünk a fánksütő olaj cseréjén. Jól indult a nap…az egyórás úton síri csend volt az autóban…jól behúztak a csőbe a kalandtársak, azt gondolták, majd ma megbékélek főnökékkel…:D

A két lengyel fiú viszont nagyon udvarias volt. Elviselték azt, hogy ha korán felkeltenek, mindig wc-re kell mennem, így kb. 10 percenként kellett úgy parkolót találni, hogy a követező lépésben már a bathroom tükrében lássam magam. Plusz, a korán kelés és a nem várt meglepetés miatt elég hisztis voltam. (A család és a szűk baráti kör, tudja miről beszélek. :D)

Először egy „mekiszerű bankban” pénzt vettünk fel, majd egy olyan benzinkúton tankoltunk, ahol európai és magyar! kaják is voltak. Soha életemben nem örültem még ennyire a Vegetának. A kocsiban hatalmas kajálás kezdődött. Nem fogjátok elhinni, a két fiú KinderBueno-t evett! Annak ellenére, hogy Patrick már kinn született (Jacob még Gdanskban, de már itt nőtt fel), lengyelek maradtak. Káromkodni is csak lengyelül szoktak. (A kurva ugyanazt jelenti magyarul és lengyelül is.)

Amerikában az európai bevándorlók nemzetiségenként kis csoportban, köztük élve jól láthatóan el is különülnek. Amolyan szigetcsoportok egy hatalmas korallszigeten. Pl. Jacob „sexylexy-jében” (így hívja azt az autóját, amiért én otthon évezredekig dolgozok majd) lengyel zászlós plakett lóg a visszapillantón, a lökhárítón pedig, az amerikai rendszámtábla mellett ott a lengyel matrica. A nagy lengyel zászlót viszont ő is csak néha szögezi ki a szélvédő mellé. Most nem, mert, autópályán mentünk.

Az autópályáért egyébként nem kell fizetni. Mivel a legkisebb falut is az autópálya köti össze a várossal, ezért csak azt tudják használni az itteniek. Úgy képzeld el, hogy van a település és mögötte fut az autópálya. Minél nagyobb városhoz közelítesz, annál szélesebb, több sávosabb. Nincs olyan autóút, mint otthon, aminek köszönhetően nem tudsz eljutni pl. Miskolctól Szegedig, mert nincs más csak a lassú autóút. Itt csak akkor kell fizetned, ha átszelsz egy teljes államot. Ennek ára viszont államonként eltérő.

Minden út Madisonba vezet

Madisonba egy hatsávos autópálya vezet. Na és persze a hatalmas Fehér Ház mintájára épített, a város középpontjába található hivatali épület, amelynek tetejéről panoráma tárult elénk. Egészen Wisconsin Dellsig el lehetett látni, olyan sík a terület. A hatalmas tavak (ne felejtsd el, a nagy tavak vidékén vagyok!), gyönyörű foltokban mintázzák a tájat; Lake Monona, Lake Mendota.

Július 31-én éreztem először az amerikai feelinget. Szórakoztunk, fényképezgettünk, ettünk-ittunk. Képzeljétek, egy Baffalo Wings nevű helyen kajáltunk hot wingset! (Én persze csak tortát és jégkrémet ettem, de a fiúk megkóstoltatták velünk az extra  hot-os (csípős) wingset, azaz a falatkaszerű csirkeszárnyat/combot. brrr….Maga a hely egészen autentikus volt. Egy hatalmas baffalói bivaly a jelképe, amely belevésve fába, székbe, kandallóba, ott figyeli a baseball meccset néző sörivó bandákat. A felszolgálók egytől-egyig csinos lányok, akiknek a pólóján ott a becenév: Virgin, Mandy, Sandy stb. Úgy ott maradtam volna estig, hátha a Sakáltanyás részt is megízlelem…:D

Amerikában egyébként két alap dolog van, amit az utazásod során meg kell tenned. Ez tényleg hagyomány, a fiúk mondták:

1.      a fényképeken idiótán kell pózolnod. Majd nézegess amerikaiak Facebookját!

2.      az autóban le kell húznod az ablakot, kitenni a kezed és hatalmas hullámokat leírni a kezeddel, azaz repülni. (filmekben, videóklipekben látni ilyet és ezu az, amire anyu otthon azt mondja, ne csináld, veszélyes, tekerd fel az ablakot!) Mi ezt megspékeltük Avicii Wake Me Up című számának üvöltésével, lenyitott tetővel, szikrázó napsütéssel és hatalmas dajdajjal. Körülöttünk kukorica mezők, időnként igazi, amerikai farmok, legelő tehenek, mellettünk elzúgó Harley Davidsonok, integető bajuszos, nagydarab kopasz kamionosok….és persze mi: Jacob, Patrick, Alexa, Niki és én.

Fantasztikus volt. ;)

Szólj hozzá!

Génmódosítás

2013.07.29. 04:50 e_n_i_k_o

nevtelen_1375066203.JPG_4000x3000

Legjobb esetben 2 %-os a tej, legrosszabb esetben pedig szavatossági ideje sincs. Az almának nincs íze, bár úgy fénylik, mint a nap, a saláta úgy törik, mint a káposzta, a dinnyében pedig nincs mag. Egyáltalán láttál már ekkora hagymát? Mint egy sárgadinnye. Mindezek ellenére akkor ijedtem meg igazán, amikor a narancslét és az öblítőt összekevertem…

 

„Az vagy, amit eszel”/„Mutasd a szemeted, megmondom, ki vagy”. Lássuk, miről árulkodik az amerikai junk food! Magyarul: szemét kaják. Így hívják azokat az ételeket, mint például hot-dog, hamburger, pizza és ezek kombinációi. Vagyis, amikor nem rendesen főzik meg pl. nem rizs, burgonya vagy kukorica. E három fő táplálék kapcsolata is érdekes, de menjünk sorba!

Kukorica, burgonya, rizs

Corndog, cornflakes, popcorn, sweetcorn. Potato wedges, French Potato, Sweet potato. Rice, Rice with vegetables, rice pie. Ezek különböző étkek. (Részletek a következő blogbejegyzésben.) E három fő takarmány Amerikában. Embereknek és állatoknak egyaránt. A kukoricatermesztést még az indiánoktól tanulták. Hozzánk török közvetítéssel érkezett, ezért is hívjuk még otthon, hogy tengeri (mint tengeren túli), illetve törökbúza. A burgonya története ismerős lehet. Először a gyarmatosítók (vagy nevezhetnénk felfedezőknek is, bár előbbi kifejezőbb) hozták el Európába, a királyi udvarokba. Nem tudni már pontosan melyikbe, de először belehaltak a fogyasztásába, hiszen a mérgező részét ették meg. A legenda szerint, mikor a király meglátta, hogy főkóstolója meghalt tőle, a tűzbe dobta. A sült burgonya illata azonban újabb próbálkozásra csalta. Ekkor vált fő táplálékká vén kontinensünkön is. A rizs a „szomszédos” Kína által válik lassan otthonossá Amerikában.

Génmódosítás kontra nemesítés

A génmódosítás fogalma azt takarja, hogy egy élőlényben (növény, állat, stb.), máshonnan származó génekkel, olyan új tulajdonságokat honosítanak meg, amelyek eddig nem voltak jellemzők. Sokan azonban összekeverik a nemesítést a génmódosítással.

A nemesítés, egy növény esetében azt jelenti, hogy valamely már meglévő tulajdonságát kihangsúlyozzuk, kiemeljük, a többiek rovására. Például az alma nagyobb legyen, és lehet, hogy közben nem lesz olyan jó az íze, de a szépsége miatt jobban el lehet adni.

Új beavatkozás, új betegség

A génmódosítás azt jelenti, hogy egy növényt új, rá eddig nem jellemző tulajdonsággal ruháznak fel, igazából egy új, természetellenes növény jön létre, hisz a természetben tilos az ilyen keresztezés, ez ellen védi magát a természet. A legjellemzőbb példa erre a szója. A szója, mint fehérjeforrás, mint a hús hígítószere, vagy helyettesítője. A már meglévő szója génszerkezetét módosították a skorpió azon génjeivel, melyek a szárazságtűrő képességért, a sivatagi alkalmazkodásért felelősek, így aztán lett egy elpusztíthatatlan, szárazságtűrő növény. Amerikában hatalmas, eddig kietlen sivatagokat ültettek be szójával, igazából igénytelen, bő termésű, mindent kibír. Ebből következett is, hogy ma, Amerika a világ legnagyobb szója exportálója. Ha megnézzük bármely élelmiszert, szinte mindben ott található adalékanyagként a szója, a kenőmájastól, a húskészítményeken át kenyér, pékárú, sütemények, stb. esetében.

Az elmúlt években megjelent néhány új népbetegség, amelyet ugyan még nem elfogadottan, de a génmódosítás rovására könyvelnek el. Ilyen például a vastagbélrák. A vizsgálatok szerint az új növények nem minden esetben fogyaszthatók, illetve fogyasztásukkor rengeteg káros anyag szívódik fel a vastagbélben. Illetve már sok negatívum tapasztalható, például a génmódosított szóját termesztők mind egytől egyik asztmásak. 

A Monsanto törvény

A Monsanto multinacionális mezőgazdasági és biotechnológia vállalat, amely leginkább Roundup márkájú gyomirtójáról és a génkezelt magok terjesztéséről ismert. 1901-ben alapította John Francis Queeny, és a cég az 1940-es évekre az egyik első számú műanyag gyártó lett az USA-ban. 1994-től a vállalat a tehenek számára adagolható növekedési hormont is gyártott ám ezt később eladta. A kezdeti sikerek után számtalan konfliktusba keveredett az általánosan elfogadott mezőgazdasági gyakorlattal, mely szerint a farmerek tárolják, újrahasznosítják, megosztják és fejlesztik a különböző növényeket. Ennek és jelenlegi, illetve korábbi termékeinek (mint a génkezelt magok, vagy a teheneknek adagolt növekedési hormon) köszönhetően a Monsanto ma az egyik legvitatottabb vállalat a világon. A hatalmas bevételek, az ipari hozam miatt viszont a törvény a Monsanto mellett áll. A Monsanto törvény azt jelenti, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó cégek szabadon használhatnak géntechnikát, illetve kísérletezhetnek is! A törvény szerint egészen addig, amíg be nem bizonyítják kártékony hatását. A konfliktusból érződően véres akciófilmbe illő történetek húzódhatnak meg a háttérben, hiszen eddig még nem sikerült bizonyítani…(túl sokan gazdagodnak meg a génmódosításon, hiszen duplájára nőhet a termelés, minimális befektetéssel…vagy épp befecskendezéssel…)

Minőség helyett mennyiség

Az amerikaiak egy része (nagyobb része) elfogadja a Monsantót, mondván tovább eláll a kaja, nagyobbak a gyümölcsök, zöldségek, így többet lehet enni. Ez a felfogás mutatkozik meg a túlsúlyosságban is. (Hihetetlenül hangzik, de két kezemen meg tudom számolni azokat a „valódi” (azaz nem öt nemzeti családfából álló) amerikaiakat, akikkel eddig találkoztam és nem számítottak a túlsúlyos kategóriába. Az étkezést nem minőségre, hanem mennyiségre mérik, ezért is landol a kukában a nap végén a kaja. Gondolj a Mekire, ahol néhány órás burgereket kidobnak! Ez van itt, kinn minden étkezdében. Amit kisütsz, max. három óráig bírja. Egyik alkalommal hotdogot hoztunk haza és európai módon eltettük másnapra, mert nem bírtuk megenni. Reggelre bezöldült a virsli, a „kifli” pedig szétmált. A hűtőben!

Génmódosítás a világban (GMO)

Az amerikai elnökre így leginkább a külföld gyakorol nyomást ez ügyben. Annak ellenére ugyanis, hogy az újszerű beavatkozás csak Amerikában (és Kanadában) elfogadott, Európába is átszivárog. Először a takarmány szállításának engedélyezése az EU-n keresztül, majd alkalmazása a haszonállatok táplálásában eljutatja a „lényeget” az európai ember szervezetébe is. Mily’ különös, hogy épp Afrika lépett fel ez ellen. Az afrikai éhező országok egy része ugyanis visszautasította azt az ingyen adott génmódosított kukoricát, amit segélyként kaptak Amerikától, mert nem hajlandók ingyen sem génmódosított élelmiszert enni. Annak ellenére, hogy Obama „tiszta gazdálkodás”-t hirdetett kampányában, idén áprilisban az amerikai képviselőház csendesen hozzácsapott egy kiegészítést a 2013-as Konszolidált és Folyamatos Költségkeret törvényjavaslathoz (HR 933) az utolsó pillanatban, aminek része a genetikailag módosított magok ellen egészségügyi kockázat jogcímén indítható jogi eljárásokat megakadályozó törvényi védelem. Leegyszerűsítve, egy olyan rendelkezésről van szó, ami megtiltja, hogy a génmódosított magok vetése miatt jogi eljárást lehessen indítani a cég ellen. Ez azt jelenti, hogy a gazdák (itt: farmerek) nem indíthatnak eljárást csak azért egy multi ellen, mert génmódosított termékei jogszerűtlenek az ő kevésbé műtrágyázott termékeivel szemben. Az új törvényt a Monsanto védelmi törvény biotech potyautasának nevezik. Eddig ugyanis elfogadták a biotechnológiával manipuláló cégek működését, most viszont már törvényileg védik a kiegészítő rendelkezéssel.

Szólj hozzá!

Lebukva

2013.07.26. 21:59 e_n_i_k_o

Futottál már taxi után éjfélkor? Láttál már lebukott illuzionistát? Éltél a szocializmusban? Egy kalandos nap történései.

A legnemzetközibb szó

Day off idején délben kel a nyári munkás. Kettőkor pedig piknik várja a szabadban. A Resort vezetősége ugyanis úgy döntött megvendégel minket grillen sütött hamburgerrel és brattal (mint a hurka), valamint a helyi köretnek megfelelően chipset és cookiest (kekszerű, csokidarabos süti) tálal. Valamennyi nemzet pontban kettőkor ment az illatok után, aztán hatalmas lakomába kezdett. A vigadalom idején megjelentek a menedzserek és a supervisorok is, akik kézfogással köszönték meg hard working-ünket. Az asztalnál csehek, szlovákok és szlovák magyarok, valamint lengyelek és mi magyarok ültünk (a másiknál külön angolok, a harmadiknál külön a törökök), egyszerre fecsegve valamennyi nyelvet. A Bábeli zűrzavarban mondom a magyar „kollégáknak”, szerintem ilyen volt a szocializmus. Hirtelen csend lett, majd az asztaltársaság egyik cseh résztvevője mosolyogva felém fordul „da, da”. A nemzetközi szó hatására mindenki ironikusan vicsorgott pár másodpercig, majd folytatta a munka velejáróinak kibeszélését.

Ősanyáink élményei után a város felé vettük az irányt, egyenesen a fizetésért. A taxival ismét ráfáztunk (vagy inkább ráfizettünk), a fizuval pedig úgy jártunk, mint Purábl Kúnó elvtárs a Csinibaba című filmből, akinek nem számolták el a túlóráját. (A mostani paychecket a bankban váltottuk be 5 dollár ellenértékében. A bank egyébként 4 után is nyitva van. Kinézetre olyan, akár egy benzinkút, kiszolgálása pedig a Mekire hasonlít; autóval is odaállhatsz az ablakhoz és igényelheted a szolgáltatást.)

A Wilcox paródia

Programért Jeremy Allen illuzionista showjára mentünk. A közel másfél óra alatt megfejtettük mindazt, amit korábban Rick Wilcox mutatványában nem. Kalandtársam úgy vélte, az egész olyan, akár egy profi paródiája. Jeremy ugyanis a kezdők technikájával tüntette el magát és egy tojást is. Utóbbit a színpadra hívott ötéves Matt fejtette meg, miután kihúzta a tojást a bűvész kabátjának ujjából. Fél tízig megtudtuk, a legnagyobbakat mindig egy kezdő buktatja le. Szegény Rick, ha tudná, hogy rájöttünk a dobozba zárt nő karddal való szurkálásának trükkjére; hogy valójában a kard teleszkópos, csakúgy, mint a botok, pálcák. A táncoló asztalt mágnessel mozgatják, a karon szaladgáló papírzsebkendő pedig elektrosztatikai trükk.

Taxivadászat

Trükközünk ám mindannyian az életben. Emlékszem, amikor kiskorú kalandtársam rávett, vegyek neki is alkoholos ice teát. Így nem maradt más, mint kétszer, majd az idő elteltével háromszor, négyszer megfordulnom a kis marketban. (Többször nem, anya! :D)  A másodiknál már egy kilónyi cukrot is vettem, hogy ne tűnjek alkoholistának, miközben kinn várakozó kalandtársam azon nevetett így megoldjuk a bevásárlást is. Emlékszem arra is, hogy már éjfélhez közeledett a városi óra nagyobbik mutatója, amikor megláttunk egy taxit és futásnak eredtünk, hogy ne kelljen a múltkori kalandunkhoz hasonlóan késő este a kivilágítatlan erdőszéli, forgalmas úton hazafelé sétálni búgó állathangok közepette. Mert emlékszem arra is, amikor az indiánok örökségének kalandjai így zárultak. Kalandtársammal egyedül maradtunk és a félelemtől élettörténeteinket egyre hangosabban és hangosabban meséltük, s mikor autófényt láttunk, behúzódtunk a bokorba, mert még az utat sem láttuk. Ám egy hangos fékcsigorgás ennek véget vetett. Az autó megállt, majd a búgó autómotor hangot elnyomva az egyik szobatársam beinvitált abba a kocsiba, amelyet a magyar csapat legnagyobb itteni barátja, Steve vezetett. Így értünk haza akkor, ám most a lehűlt idő miatt erre nem vetemedtünk. Helyette viszont szaladtunk utcákon át, rendőrök orra előtt a taxi után, mindhiába. A taxipech után kérdezgettünk járókelőket, tudnának-e taxit hívni. Emlékszem, egy mexikói férfi úriember módjára hívott is, majd megkérdezte jól vagyunk-e. Köszönettel búcsúztunk, ám taxivárás közben elszaladtam a közeli public roomba (Ami tiszta volt és ingyenes!), míg kalandtársam a megbeszélt helyen maradt. Mire odaértem, már ketten voltak. Fausto, a brazil fehérbőrű!, kalandtársam ismerőse volt az, aki biztonságban hazavitt minket. Egy újabb pipa a bakancslistán…;)

Szólj hozzá!

Holtpont

2013.07.23. 10:23 e_n_i_k_o

Két hónapja, hogy kinn vagyunk. Megízleltük az amerikai álmot, s mint ahogy a falánk kisgyerek rájön, az édességtől kihullik a foga, úgy fejtettük meg mi is, hogy az amerikai álom, álom marad. Az amerikaiaknak is.

A breakroomban szinte mindenki az asztalra támaszkodva használja ki a harminc perces szünetét, így aligha hallatszik már az a hangos nemzetköziség, ami hosszú hetekig uralta a helyet. Az újdonság, a különböző kultúrájú, kinézetű, megjelenésű emberek megismerésének varázsa elmúlt. Megismertük, elfogadtuk egymást, noha az, hogy én egy török férfit mindig előreengedjek vagy elfogadjam, hogy illedelmes engedélykérés nélkül tahón mellém üljön, továbbra sem tűröm. Vagy amikor egy-egy „kolléga” (értsd: nem magyar, de hasonlóan hozzánk, ő is vendégmunkás) kajáért áll a sorban, szinte nyitott szemmel mereng előre. Pedig már megtanultuk, hogy az angolok is megérdemlik a potyakaját, noha a brit gyarmatosító felsőbbrendűségük miatt talán velük a legnehezebb az összecsiszolódás. Amikor a HR-es vezető körmailt küldött, hogyha a housing (ahol a vendégmunkások megszállnak), továbbra is szemetes lesz, akkor 25 dollárt fog levonni fejenként a fizuból, az angolok azt kérdezték, lehet-e housekeepert felvenni. Ehhez hozzátartozik, hogy az angolok csak lifeguard pozicióra jelentkeztek, míg mi, magyarok vagyunk a legtöbb munkakörben jelen: lifeguard, konyha, housekeeper, room service, front desk (a strandon lehet sátrakat bérelni egy napra. Nagyon drágák, mert egy nap 150 dollár. Ehhez jár a strand szerviz, ami azt jelenti, csinos lányok fél óránként kérdezik meg, milyen italra, ételre stb. van szüksége a kedves vendégnek.) Röviden: az angolok, akik dolgozni jöttek, saját maguk kényelmére takarítót kerestek. Irónia.

Mindannyian fáradtak vagyunk. A 60. nap után nehéz elviselni a szobatársakat, a vendégeket, az embereket. „Emberundorom van.” „Elegem van.” „Haza akarok menni”. Mind-mind állandó mondatok. Egyet azonban nagyon szeretek: „Honvágyam van. Haza vágyok. Haza haza, Európába.” Azért ez a kedvencem, mert a vén kontinens, a kultúra bölcsője hiányzik mindannyiunknak. Szülők, barátok, maga az otthon is, de Európa azt a közeget fogalmazza meg, amely eggyé teszi a lengyelt, a csehet, a szlovákot és a magyart. Értékét képvisel ott, ahol a multinacionalizmus elhidegülést teremt.

Magyarok

Azért nem mélypont lett a bejegyzés címe, mert a holtpont találóbb kifejezés a hónapfordulós eseményre. Még ugyanennyi idő és otthon leszünk. A gondok között, melyek elől valamennyien menekültünk. Amerikába szöktünk az iskolavégzés elől, a munkába, az életbe való lépés elől. Kétféle szülőt hagytunk otthon. Az egyik bulizni, nyaralni küldte gyerekét (aki még alig múlt 20), a másik szerencsét próbálni. (Utóbbi gyereke a végzős.) S miközben gyűlnek a számlák, tennivalók, kilátástalanságokról szóló otthoni üzenetek, mindenki kedve zuhanórepülésbe kezdett. Elmaradnak a bulik (olyan kevés rák jegyű magyar dolgozik itt…?), inkább alszunk. Még az időjárás is bekrepált. És ahogy a hajósok a kilátástalanság után átlépik a tű fokát, úgy kaptunk egy kis biztatást. Ma egy magyar házaspárral találkoztunk. Tibor bácsi fia Chicagoban tanult, és jelenleg itt, kinn dolgozik. A szülői vágy hozta őket két hétre Amerikába, egy kétnapos hétvégére pedig abba a Resortba, amelyet a világ új Disneylandjének tartanak. Hozzánk. „Ugye, tudjátok, hogy az amerikaiak sötétek?”- kérdezte Tibor bácsi, majd folytatta: „Itt mindenki buta. Aki nem, az európai és ha van egy kevés esze, egyből magas beosztásba jut. Négy fiam van. Egy otthon, egy Londonban tanul, a másik most költözött haza innen, Amerikából. 31 éves és végre hazajött. Most a harmadik van itt, itt nősült meg. Fiatal, nagy beosztásban van. Eljöttünk a feleségemmel – ott napozik hátul. Ő az virágos fürdőruhában, kalapban. -, szóval eljöttünk, mert reméljük, hazajön. Hamarabb, mint a nagyobbik.”

Igaz, a felettesek miatt csak néhány szót válthattunk, de mindannyian örültünk a magyar szónak. Sokan (magyarok) a fáradságtól nem hittek a fülüknek. Még szórakoztunk is, amikor egyikünk a konyhán hátraszólt. „Már hallucinálsz is?” – kérdeztük hátulról. Aztán rohantunk, üdvözöltük őket és persze kaptuk a biztatást: „Akármilyen fát is vágnak a hátatokon, tartsatok össze. Olyan igazian, olyan magyarosan!” Tibor bácsit a szüleink küldték. Mondataiban benne volt minden, amit szüleink a skypon ugyan egyikünknek sem mondanak ki, de minden lefekvés előtt ugyanazt kívánják.

Kedves Szülők! Mi hazamegyünk. Csak várjatok ott minket az egyetlen repterünkön babgulyással, lángossal, mákos gubával…-„a lecsót ki ne hagyd!”- ordítják a mellettem ülő magyarok... ;)

 

2 komment

Slágerlista

2013.07.20. 17:45 e_n_i_k_o

Sokan azt hiszik, Amerikában fényévekkel előrébb járnak a zenék és Európába, (Magyarországra meg főként) későn érnek el a nagy slágerek. Nos, szeretném ezt a tévhitet is eloszlatni. E tekintetben olyan, mintha visszafelé mennék az időben.

Nézzük az itteni slágerlistát:

  1. Selena Gomez: Come & Get it
  2. Pink ft. Nate Ruess: Just Give Me A Reason
  3. Justin Timberlakes: Mirrors
  4. Imagine Dragons: Radioactive
  5. Taylor Swift: I Knew You Were Trouble
  6. Justin Biber ft. Nicki Minaj: Beauty And A Beat
  7. Chris Brown: Don’t Wake Me Up
  8. Rihanna: Stay
  9. Maclemore: Thrift Shop
  10. Maclemore: Can’t Hold Us

Lehet, hogy nem hiszitek el, de a helyi, dellsi rádióban egész nap csak ez a tíz dal megy. Először azt hittem, olyan műsort hallgatunk épp, mint a Jáksó, hogy poénból adják egymás után ugyanazt. Aztán rájöttünk, ez egy kívánságműsor, és tényleg mindenki mindig ugyanazt kéri. Így egy nap volt, hogy hétszer hallgattuk Pinket okokat keresni vagy Chris Brownt, ahogy épp azt kéri (mint én a szobatársaimtól), ne keltsenek fel.

Ehhez jön még, hogy a Waterpark egész területén megy a zene, így amikor épp nem a konyhában hallgatjuk a rádiót, kinn, a munkaterületen szólnak ugyanezek a számok. (…mert ott ugye nem rádió van, hanem beállított dalok, és vajon melyek azok?...)

A zeneipar egyénként nagy business, pedig messze van tőlünk Los Angeles vagy épp Hollywood. Mikor első alkalommal mentek el a magyar lányok a helyi szórakozóhelyre, épp egy magyar származású producerre bukkantak. Először azt hitték, csak csajozós duma, de végül bebizonyosodott, a magyar vendéglátó hajlam csakis magyar gyökerekből eredhet. Az úriember ugyanis vendégül látta a hölgyeket és felajánlta segítségét, ha gondban lennének.

Szóval, próbáljátok ki egymás után meghallgatni a dalokat és átérzitek az amerikai könnyűipari zene (van egyáltalán másmilyen? Chopen, Beethoven?...) lényegét, mert annak ellenére, hogy Avicci márciusban Miamiban szórakoztatta a nagyérdeműt, sokan nem is ismerik! Nemhiába, az európai kultúra ezen területe is csak nálunk él tiszteletben.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása