Túl az Óperencián

https://www.facebook.com/campleadershungary

A "Jól megérdemelt szabadnapon..... a magyar színek csak a véletlen műve:)" című képet én készítettem. :D Like-old! Fotósok, mit szóltok? :D

A mai napi bejegyzésre mást szántam, de a műszakom utolsó percei megváltoztatták az elképzeléseimet. A 18 éves felettesem (nem a korára szeretnék degradáló megjegyzést tenni, csak megemlítem, milyen ügyes, hogy ilyen fiatalon már supervisor…s messze elkerülöm a feminista megjegyzést, hogy férfi...) az orrom alá nyomott egy papírt és közben ledarálta, hogy most szóbeli figyelmeztetést kapok, mert 4 perccel korábban checkoltam be, azaz a munkába 4 perccel korábban értem be. Míg aláírtam, egyfolytában nyomta a „Semmi baj, ez nem egy nagy valami, tényleg ne vegyem magamra, ez nem gáz, nem probléma.” dumát. Persze, mosolyogva. Egész nap mosolygott, nem szólt semmit, még örültem is, amikor megdicsért. S bár az egyik angol fiút már elbocsátották, mert elolvasták az édesanyjának írt levelét (az a hír járja, hogy azt írta mailben munka közben, hogy nem csinál semmit és ezt fizetik. A műszak végén a kezébe adták a kinyomtatott mailt. Gondolj a Big Brother bejegyzésemre!), én most lemerem írni: a szóbeli figyelmeztetés (amit írásban rögzítettek!) szemétség volt! Sokszor kérdezi sok ismerősöm, miért utálom, ha dicsérnek. Itt a válasz, ezért: egyszer kapok egy mindenízű cukorkát (csak úgy), utána meg megrovást. Inkább visszaadom a cukorkát…

S mindeközben épp ma egy magyar fiút „büntető-pihenőnapra” fogtak, mert egy vendég panaszt tett rá, hogy nem válaszolt a kérdésére és lekezelően nézett rá. (Ha a vendég panaszkodik, akár haza is küldhetnek.) A szabályok szerint 10 „fekete” pont után elbocsátanak. 4 pont, ha elkésel, további kisebb pontok a kisebb megrovások (pl. a szóbeli figyelmeztetés után jönnek az egypontosak és így tovább felfelé). További büntetési formák, hogy aznap nem dolgozhatsz, illetve hogy 3 szabadnapot kapsz egymás után. (Ne nevess kedves olvasó, ez valóban büntetés, hisz’ óraszámban/napszámban dolgozunk!)

ui: A munkahelyi velejáró itt, kinn (talán otthon is, bár nem ilyen formában), hogy szinte minden szabadnapomon van valami meeting vagy program. Az „Ápold a kapcsolatot a főnököddel!” dumát sosem szerettem. Nem tudom, ki hogy van vele, de nem szeretek a feletteseimmel együtt szórakozni menni. A kettő sose fért össze nálam, főleg, hogy tiltva van az intim viszony. Mondanom sem kell, a legutóbbi meeting témája a supervisornak való szófogadás volt…ennyit erről.

Az első fizetés mindenki életében meghatározó. Képzeletben már a kétszeresét elköltötte, és olyan büszke magára, hogy mikor készhez kapja, úgy bontja ki, mintha a lottón nyert volna. :D Hétfő a fizetés napja (előre meghatározott dátumokon). Ezen a napon a managerednél veheted fel az irodában, a többi napon (meghatározott időben) pedig a HR-esnél. (Ha nem veszed fel időben, fizetned kell.)

Nem illik anyagiakról beszélni, de bizonyára mindenki kíváncsi rá, milyen itt, kinn. A fizetésemet (paycheck) egy olyasmi papíron kaptam, mint amilyenen azok, akik még a netbankos rendszer előtt postán kapták meg az elszámolást a bankjuktól. (Óvatosan a perforáció mentén, körben le kell tépni a papírt és kihajtani, majd meglátni az összeget.)

Az első hetet fizették ki június 10-én: 300 dollár/42 óra 50 perc munka.

Elszámolás:

• az alap órabér az amerikai jog szerint (minden államban) minimum 7 és fél dollár. (nemhiába, mi ezt kapjuk) A lifeguardok kb. 25 centtel többet. Az elszámolás a különböző departmenekre van lebontva. Pl. az első napi sepregetésem a Park Service részlegen zajlott és ott 7 órát és 50 percet dolgoztam. Ekkor nem voltam szüneten. Másnap a Lobby munkakörben dolgoztam. (Mekis meló, azaz az asztalokat takarítottam a vendégek után.) Ez több mint 10 óra volt, szintén szünet nélkül. Aztán jött a négy napos (első hetet számolnak még csak!) lifeguard melóm. Ez egy kicsit megnyomta a fizut, mert sok órám volt.
• túlóra (overtime): 2 óra 50 perc volt. Ezt úgy számolják, hogy egy héten 40 órát kell dolgozni, a fölött (ha behívnak melózni, vagy kérik, hogy maradj) 10 és fél dolláros az óra.

Levonások:

• az egyenruha első részlete: 16 dollár
• szállás: 75 dollár/hét
• Volt egy szabadnapom (ugye, az első lifeguard napom után. :D). Elvileg egy héten két szabadnap van, de az első héten kevés volt a dolgozó, így egyre csökkent. A második héttől azonban már járt a két pihenőnap.

• adó (több is van: az amit a Resort levon, aztán az, amit az állam (ez a legkevesebb) és még volt egy, nem tudom, mi. Szóval nem úgy van, mint nálunk, hogy egy jó nagy százalékot egészben, hanem az adónemeket is lebontják. Őszintén írom, az adók összege kb. ugyanaz, mint otthon! Egy különbség van; az induló órabér. Itt, kinn ez a munka a bevándorlóké és a feketéké.

Amerikai szocializmus: Amerikai csak magasabb beosztásban, „felettünk áll”. A munkahelyi hierarchia úgy néz ki, hogy vannak a dolgozók (mint a méhkasban) és van a főnök (aki betanít, ellenőriz stb.), a supervisor. Fölötte áll a departmenenkénti (részleg) főnök, a manager, afölött pedig a director, végül a tulajdonosok. Mindenki más színű pólót visel, a legfelső persze öltönyt. (Ezért is lepődtem meg tegnap, amikor a menzán egy öltönyös főnök állt előttem a sorban.) A munkahelyi hierarchiáról még annyit, hogy látványosan több minden van a magasabb beosztásúaknak megengedve. Kissé igazságtalannak tartom, hogy míg a konyhában a fölöttem álló bármiből ehet, addig én nem, mert ha megteszem, lopásnak minősül.

A feljebb jutás egyébként járható létra. Van hónap dolgozója, és minél többet dolgozol, minél jobb vagy, annál több mindent kapsz; utalványok, ingyen belépők, kedvezmények stb. (Itt nem volt az, „ami nálunk”…itt, még mindig az van.)

A végösszeg: 207 dollár 11 cent.

Ahhoz, hogy a kezemben érezzem a pénzt, vagy elmegyek a bankba, be a városba, vagy a Walmartba, ahol a vevőszolgálatnál lebonyolítják a pénzfelvételt. (Előbbi helyen 5 dollárért, utóbbin 7-ért.Igen, ezért is fizetni kell!) Ezután mentem bevásárolni. Kicsit bátrabban néztem szét, mire is fogok költeni. (A bátorság azonban merész fogalom jelen esetben, mivel augusztus közepéig a közvetítő cégemnek 1500 dollárt be kell fizetnem, arról nem is beszélve, hogy itt, a Resortban az étkezést nekem kell megoldani.) De ahhoz, hogy meglássuk, mennyit is jelent egy egyhetes bevándorlói fizetés, néhány komolyabb tétel a Walmartból (mint nálunk a Tesco, tehát nem műszaki boltban nézve):

• egy Apple Iphone 200-400 dollár között van.
• Laptop (Acer, Hp, Toshiba): 400-600 dollár
• cigi: 6-10 dollár
• alkohol: pl. Malibu: 20-25 dollár, Jameson wiskey (persze, hogy amit én megiszok, az a legdrágább…) 30 dollár, sörök: darabra néha ugyanannyi, mint négyes vagy nyolcas pakkban: 5 dollártól felfelé. (Az alkoholokról külön blog lesz.)

Jó számolgatást! Ha van kérdés, írjátok meg itt, válaszolok.

A konyhán dolgozva egy újabb „érdekességgel” szembesültem. A kész, frissen sült, ám tévedésből (vagy a gyorsasági kényszer hatása miatt nem megfelelő feltéttel ellátott) pizzákat a supervisor kidobta. Ott, a szemünk előtt, miközben mindenki hasa egyszerre korgott. A munkahelyünkön ugyanis nem ehetünk, max. olcsóbban az úgynevezett employee menüt, ami 5 és fél dollár.  Vizet is csak egy előre megvásárolt (4 dollár), nevünkkel ellátott palackba tölthetünk. Akinek ez is sok, az bízhat abban, hogy a 12 vagy annál több órás műszak alatt elengedik egy fél órás szünetre és akkor elmehet a menzára, ahol kimérős kaja van (erről később). E blogbejegyzés lényege azonban annak a gondolkodásmódnak a tükrözése, amellyel az itt élők élnek.